Valamikor 2005 környékén íródott egy forgatókönyv, ami aztán nagy lelkesen bejárta azt az utat, amit egy ilyennek be kell járnia; nem történt vele semmi. Viszont - a filmtörténetben egyedüliként - született hozzá filmzene. Erről elsőként a Pamutilag szakfolyóirat emlékezett meg, majd a forgatókönyv céltalan publikálásakor kapott újabb felületet. Gyakorlatilag minden jellemzőjét nélkülözi a jó filmzenének - I.: a jó filmzene ismérve, hogy egy egyhúros basszgitáron is eljátszható - ennek ellenére agresszív alapjával képes berágni magát. Igaz, nem bekúszik a fülünkbe, hanem berúgja a dobhártyánkat, dallama pedig nem megtapad, hanem 2-3 jégcsákánnyal rögzíti magát.