Ideje korán el kell tudnia dönteni az embernek, hogy ki is akar lenni valójában. Mert lehetsz ugye Luke Skywalker baba arccal, naív rácsodálkozással, aki a nők gyámolítása nélkül elvész a forgatagban - mert ne feledjük, az ifjú jedi Beru néni öléből néhány galaktikus nap után Leila karjai közé menekül -, vagy lehetsz Han Solo menő stukkerral, menő űrhajóval, menő dumával, meg egy bár büdös szájú, de mégiscsak menő űrjetivel. Zenére lefordítva, lehetsz a megállapodott, de még nosztalgiázó háziasszonyok házikedvence, a búgóhangú néger, Berry White, és lehetsz menő strici, annak minden hozadékával együtt. Hogy mást ne mondjak, 1972-es Superfly Cadillac Eldorado. Ja, és persze ez 1972-ben. Mert ha Issac Hayes azt mondja: szopogasd a csokis, sós golyómat, annak még Szcientológiai Egyház sem tud ellenállni.