A mai track kiváló példa arra, amiről tegnap I. idézete is szólt, vagyis a jó filmzene ismérve, hogy egy egyhúros basszgitáron is eljátszható. A dallamtpaszto arzenáljában is megtalálható furcsasapkás, Lamborgini-imádó Jamiroquai könnyedén hozza a műfaji elemeket úgy, mint a filmzenei kötelezőit. A mai szemnek már kissé kellemetlen 98-as videóklip első közel egy perce átugorható, garantáltan nem veszítesz vele semmit. De utána beindul az az elsöprő bassz alap, amitől a jó (film)zene működni tud. Egy partvisnyélre feszített kötöződróton is előadható, ennek köszönhetően bármikor, bárki el tudja dúdolni. További remek példa mindezek alátámasztására a Star Wars zenéje vagy egy másik klasszikusé, a Cápáé, ami annyire egyszerű, hogy a Kilenc és fél hétben Mickey Rourke 5 dollárt fizet egy kövér kisfiúnak, mert el tudja fingani a Cápa zenéjét. Igaz, csak az első taktusát.
Kereső
Követők
Önnön balfaszságunkkal szembemenni, a legnagyobb emberi hőstettek egyike
2013. november 07. 05:00
Így volt ezzel Napoleon Dynamite is, akinél egy 1999-es album második számánál (Jamiroquai - Canned Heat) szakadt át a gát.