Nyilván hosszan lehetne ömlengeni a világ egyik legtébolyultabb zenekaráról, a Stefan Weber által 69-ben összegründolt Drahdiwaberl-ről, de minek is, mikor vannak szívhezszóló és egyben exkluzív személyes történetek is.
Süpeti barátom budapesti punkként kiskölyök kora óta nagy rajongója volt a zenekarnak. Kanyargott jobbra balra az élete, az egyik kanyarban pldául megtanult agyagozni is. Nagy haverjával a szintén punk Gergővel - aki jól beszélt németül - minden bátorságukat összeszedve még levlet is írtak a Mesternek. Így hát elsőként értesültek róla, hogy valamikor a kilencvenesek elején a Drahdiwaberl nálunk fog koncertezni. Ha jól rémlik Stefan még két jegyet is bebiztosított a két káeurópai rajongójának. A srácok annyira izgatottak voltak, hogy Süpeti még egy méretes söröskorsót is agyagozott a félisteneknek. A beszámolójuk alapján mondhatjuk, a koncert szédületes volt. Felépést követően a két rajongó felkereste Stefant és remegő kézzel átadták a korsót. Persze arra számítottak, hogy Stefan A. kiröhögi őket, B. földhözvágja, C. mint sem törödve a helyzet fenköltségével, elhajtja őket a vérbe. E helyett Stefan meghatódva átvette a korsót, majd kedélyesen elbeszélgettek éss talán még egy üveg sörrel fel is avadta a korsót. Bár lehet, hogy ezt csak én álmodtam hozzá.
