Furcsa dolgora lelhet az ember, ha filmnézés közben elvonatkoztat a filmnézéstől, elvonatkoztat a történettől, vagy elvonatkoztat Monica Belucci melleitől, amit ugyan nem is látott, de nagyon az volt az érzése. Így volt ez velem is, mikor épp bárhányádjára néztem újra Spectre című, ezidáig utolsó James Bond filmet. Nyilván az is segíti az elvonatkoztatást, hogy sokadjára nézi az ember ugyan azt a filmet, így aztán olyan apróságokat is elkezd észrevenni, amelyek mindig is ott voltak, de a film sodrása jó darabig nem engedte megtapadni a tekintetét vagy hallását ezeken a nüansznyi dolgokon. Mint például a film eleji mexikói jelenetben látható csinos és elegáns gépfegyver. Valahol a tudatalattinkba már rég elraktározódott az a zakó alatt is kedvesen megbújni képes szexi kis stukker, de csak nagysokára jutunk el oda, hogy rákeressünk az imfdb.org-on, hogy végül is mi a fene is az. Na és akkor derül ki, hogy az nem más, mint egy Glock 17-es egy rém praktikus műanyag tokba ágyazva, amely egycsapásra kétkezes gépkarabélyt varázsol ebből a remek kézifegyverből. Mondom, mutatom:
És íme, a Glock 17-eshez rendelt FAB Defense KPOS gépkarabély átalkító:
Nagyobb tár, váltámasz, optikai irányzék... mégis ki akarna nemet mondani egy ilyenre?
De ez a blog nem a zombiapokalipszisre készül, hanem dallamot kíván tapasztani, így gyors takkváltással térjünk is rá a lényegre. A Spectre első harmadában James Bond a kötelező gyilkolászás után nyomban rá is tér a kötelező nődugásra, ami persze nem öncélú magömlés csupán, hanem a nyomozati munka szerves része. Ebben a jelenetben Monica Belucci fogadja magába a főhőst némi belharcot követően. Daniel Craig később így nyilatkozott erről egy interjúban:
Monica Bellucci a legérettebb párja Bondnak. Mi volt a döntés az ő szerepeltetése mögött?
A szerepnél felmerült Monica neve, és hát egyszerűen tökéletes volt. Egy csodálatos, nagyon tehetséges színésznő. Mindent beleadott a szerepbe. De valahol szégyen, hogy erről kell beszélnünk, hiszen a hozzá hasonló színésznőket mindig is alkalmazni kellene. Remélem, hogy a Spectre-beli szerepe még egy kicsit dob a karrierjén.
És valóban, Monica Belucci, mint mindig, most is, itt is tökéletes. És ha a nézőnek van lelkiereje nem Monica Belucci hátára fokuszálni, vagy nem hagyja, hogy a tökéletes képi környezet teljesen beszippantsa, akkor egyszercsak elkezd valamit hallani. A dallamtapadás ezennel megtörtént. Logikus következmény a Shazam, ami rögvest el is árulja, hogy amit hallunk az Vivaldi, Nisi Dominus RV 608 - Cum Deterit műve. Elsőre úgy hangzik, mintha egy olasz kisszériás versenymotorról lenne szó, de nem. Adj neki egy percet, hogy hatni kezdjen:
A legmegdöbbentőbb az egészben az, hogy bármit is gondolsz, ezt egy férfi énekli. Nevezett Andreas Scholl. Persze könnyű rávágni, hogy lenyűgöző, de valójában a második perc után már nem tudod szavakkal kifejezni azt, amit érzel, miközben Andreas énekel.
Ha jobban esik Monica Belucci harisnyatartójával együtt hallgatni, akkor tessék:
