Ez a szám két dolog miatt fontos. Nekem. Mert egyrészt ott voltam azon a bizonyos bulin Örvényesen úgy 96 környékén, amiről a Trócsányi Gergő szimplán így foglalat össze: rakéta nélkül jutok a holda. És ez bizony így volt, aznap éjszaka többedmagammal jártam a Holdon. Másrészt kölyökkorom óta rettentően írigyeltem azokat az embereket, akik a lemezek hátoldalán a külön köszönet/special thanks: után fel voltak sorolva. Folyton azon töprengetem, hogy azok a fejek, akiknek a neve senkinek nem mond semmit, vajon mi mindent tehettek, ami miért külön köszönetet érdemelnek. Hát a Stabil Oldalfekvésre felkerülve megtudtam. Tulajdonképpen nem tettem semmit, de nekik ez is soknak számított akkor. Hát ennyi. Ráadásul ebben a számban a vokálba is bekerültünk, ami zenei pályafutásom non plus ultrája, egyben a rockzene armageddonjának szeptember tizenegyedikéje.